3. Az első próbák

*Perrie*
Kb. hajnalig beszéltem telefonon Jesy-vel és /nevét nem tudom/-mal, így nem csoda, hogy a telefonom ébresztett.
- Igen?- motyogtam álmosan a készüléket fülemhez tartva.
- Ma ruhapróbánk, dalpróbánk lesz! Gyere már a stúdióba!- hallottam meg Jesy hangját.
- Ohh... Öt perc és TALÁN ott vagyok.- hangsúlyoztam a talán szót.
Ezzel letették nekem a telefont. Ledőltem az ágyra, mire anya bejött.
- Beszédet hallottam. Fönt vagy végre?- állt az ágyam mellé.
- Vigyél el öt perc alatt a stúdióba.- mosolyodtam halványan anyura.
A szemeit forgatva megadta nekem a parancsot, hogy öltözzek, így a szekrényemhez mentem és ruhát választottam. Fölvettem egy nagy cuki macis pólót és egy rövid farmernadrágot. A fürdőszobában kisminkeltem magam és átfésültem a szőke hajam. Miután ezzel kész lettem, lementem az ajtóhoz. Fogtam a táskám és kimentem a kocsihoz. Anya követett és beszállt a kormányhoz. Én mellé ültem előre és végigbeszéltem az utat a stúdióig.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az épületnél kiszálltam a járműből. Anya két óra múlva jön értem. Szóval hét perc alatt ott voltam és siettem ahogy csak tudtam. Nem tudtam merre menjek a nagy helyen, így egy takarítót szólítottam meg. Elvezényelt ahova kellett mennem, én meg lassan bementem. Épp énekeltek, ezért halkan tettem le a táskám a terem végébe. Úgy nézett ki, hogy volt egy nagy tornaterem szerűség és az egyik oldalán volt egy óriási tükör. Volt pár szék, na meg nagy hely. A koreográfus hirtelen leállította a zenét, én meg elnézést kértem a késésemért. Beállítottak a két lány mellé. Megmutattak nekem mozdulatokat, én meg tanultam őket. A táncot nagyon sok ideig tanultuk, de ez csak egy része. Szóval táncoltunk, majd jöhetett egy hosszú ruhapróba. Átmentünk egy másik helyre, ott volt nagyon sokféle ruha. Volt egy sminkesünk és egy emberünk, aki öltöztetett minket. Egy kicsit átnéztük a ruhadarabokat, amik tetszettek nekünk. Az öltöztetőnk első nap /nevét nem tudom/ ruházatát fogja összeállítani, holnap az enyém, csütörtökön pedig Jesy-ét. Szóval leültünk pár székbe és figyeltük a nagy öltöztetést. Hirtelen Jesy felém fordult és mondott nekem valamit.
- Van egy vicces ötletem! Gyere!- nevetve mentünk a sminkes-asztalhoz. Volt ott rúzs, szemfesték és még sok cucc.
Egyből tudtam mit tegyek. Kisminkeljük magunkat, de nem normálisan, hanem viccesen. Fogtam egy rúzst és bénán megerősítettem a számat. Nevetve figyeltem a hatást. Utána még sok sminkcuccal bekentük magunk, de hangokat hallottunk az ajtó felől. Nem jöhetnek be, vagy kb. kidobnak minket innen! Egy másik kijáraton kiszaladtunk egy másik folyosóra. Ott volt egy csoki-automata, így a kis kevés pénzemből vettem egy tábla epres édességet. Mentünk tovább, közben ettünk egy-egy kocka csokoládét. Út közben bementünk a mosdóba és egy zsebkendővel lemostuk a ronda sminkünk. Visszamentünk az öltöztetős részhez, ahol már kerestek minket. Leültettek egy székbe és azt mondták, jöhet a smink. Már fordultam volna a tükör felé, mikor megállítottak.
- Műszempilla kell!- ezzel fogtak egyet és a szememre tették. Nem rossz, de furcsa érzés.
Meg kellett szokni. Ezután a tükörbe néztem. Ez nem én vagyok. Ez nem "Perrie, akinek van egy álma és úgy néz ki, mint egy kobold", hanem "Perrie Edwards, aki csodásan menetel az X-factorban és gyönyörű". Ezt óriási mosollyal fogadtam és kezdtem megkedvelni ezt az egészet.
- Nagyon tetszik...- suttogtam magamat nézegetve a tükörben.
A sminkes mellém állt és helyeselt.
- Mi tetszik a legjobban?- tette fel a kérdést.
- Taláán... A szempilla mindent visz. Imádom.- néztem a nőre és aztán vissza magamra.
A sminkes adott kettő darabot, a csomagolásában.
- Jajj, nem kell! Tényleg nem!- Persze, hogy kellett! Hisz csodás!- Vagy mégis!- vettem el az ajándékom.
Megköszöntem és még egy kicsit próbáltunk. Végül bementem a mosdóba és elővettem az ajándékom amit a sminkestől kaptam. Na lássuk, sikerül-e nekem fölrakni. Voltak vele bajok, de a végére sikerült, egész jól. Kicsit pislogtam, majd elővettem a telefonom és megfordítottam, hogy magamat fotózhassam. Mikor kész volt a kép, megnéztem. Szép vagyok, jó vagyok, szóval siettem ki a stúdióból. Ekkor viszont nagyon, de nagyon furcsa dolog fogadott. Óriási tömeg rajongó volt ott, többen táblákat lóbáltak a kezükben. Komolyan mondom, ez lesokkolt. Mit tegyek? Nem szerettem volna az utcára lépni egyedül, így visszafutottam, viszont embert már nem találtam. Futkostam a folyosókon, egyszer egy takarítóval is találkoztam. Megkérdeztem, hogy tudja-e mit tegyek, mire káromkodva elküldött a francba. Mindegy, futottam tovább. Hirtelen belefutottam egy lányba.
- Perrie! Szia!- láttam meg Jade arcát.
- Szia, Jade!- köszöntem lihegve, mert megviselt a futás.
- Baj van?- kérdezte, majd egyik kezéből a másikba dobta a kóláját.
Elmondtam neki a dolgot. Csak figyelt, majd kijött velem a kapuig. Ott elbújtunk a falnál, így nem vettek minket észre.
- Úristen...-kapott a szájához.- Szólnunk kéne.- nézett rám, még mindig a sokk hatásában.
- De mégis kinek? A takarító már ki van zárva...- majd elmondtam neki a rövidke sztorim. Nevettünk rajta, végül mentünk megfelelő embert keresni.
Sehol sem volt már sem előadó, sminkes, fodrász, semmi... Csak sétáltunk, mikor hallottunk beszélgetést az egyik szobából. Benyitottunk és egy sminkes volt az. Pakolászta a cuccait, közben telefonon csevegett valakivel. Pár perc múlva letette és megkérdezte miért jártunk arra. Neki is elmeséltük a sztorit, mikor azt mondta, tudja mit tegyen. Mögötte sétáltunk és követtük pár emberhez. Azok telefonáltak kicsit, majd kiküldtek minket vissza. Ott volt pár erős testőr, így biztonságban érezhettük magunkat. Aztán ijedten bementünk a tömegbe, a testőr védett minket, így eljutottunk a parkolóig. Ott volt már anya, így be is pattantam a kocsiba. Jade még várt szerintem a testőrökkel, így ő neki már csak integettem az ablakból.
- Mi ez a tömeg?- kérdezte anyu.
- Ők? Ők a rajongóink. A bandának.- mosolyodtam el.
Anya a visszapillantóban rámmosolygott, majd mentünk haza.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mikor hazaértünk kiszálltam az autóból. Fogtam a táskám és bementem anyuval a házba. Egy kis ideig csak csöndben voltunk, majd anya szólított.
- Mi van a szempilládon?- ráncolta a szemöldökét.
- Ööö... Háát...- leültem és gyorsan kimondtam a választ.-Műszempilla. Az.- erre anya szerintem letépte volna a szememről, de nem ezt tette. Megdícsérte, hogy szép, majd elkezdte csinálni az ebédet.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Este lett egy idő után. Az ágyamban elővettem a laptopom és kicsit neteztem. Beszéltem a barátnőimmel, mikor az egyik küldött nekem linket. Meghívtam videochat-re és megkérdeztem mi ez.
- Csak nézd meg! Nagyon klassz!- mosolygott rám a barátnőm.
- Oké, legyen...- ezzel megnyitottam.
Kihozott egy videót, amiben a One Direction énekelt. Nem értem miért küldték el nekem ezt, de mindegy is. Miután megnéztem mondtam róla egy jó véleményt és végül ki akartam kapcsolni a laptopom, de a barátnőm nem engedte, hanem megkérdezett valamit, meg még beszéltünk.
-Műszempillád van?! Wow!
- Nem nagy durranás..- ráztam meg a fejem.
- Igenis az! Honnan van?- mindig is szeretett sminkelni különleges cuccokkal és én adtam neki, de ezt tényleg nem tudtam megválaszolni.
- A bandám sminkesétől...- motyogtam, mert máshogy felvágásnak hangzott volna.
Kicsit szomorú lett, de aztán vidáman kérdezett a műsorról. Beszéltünk kicsit, utána letettem és aludtam a puha ágyikómban.
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥